Tamási Attila

A magyarországi felsőoktatásra úgy kell tekinteni, mint az ország nagy, kissé már elhasználódott gumicsontjára. Figyelemelterelő jelleggel újra és újra előveszik a kérdést, hogy egyeseknek a jó előre elültetett gondolatokon legyen mit gondolkodnia. Tabuk nélkül tekintve erre a kérdésre néhány igen fájdalmas megállapítást kell tennünk, és levonnunk bizonyos kellemetlen következtetéseket.

Az ellenség által mesterségesen létrehozott, táplált és fenntartott magyar felsőbbrendűség- és kiválasztottság-tudat egy olyan formája jelenik meg a felsőoktatásban, amelyet a magyar ember könnyen elhisz, pedig szöges ellentétben áll a valósággal.

A mai társadalom egy teljesen erkölcstelenségbe züllött társadalom, amelynek már fogalma sincs, hogy mi is az erkölcs. Mi erkölcs alatt a keresztény erkölcsöt értjük, amely az isteni parancsolatok betartása által elérhető legmagasabb szintű életvitel az élet minden lehetséges területén. Vannak más erkölcsök is, volt a római erkölcs, volt a görög erkölcs az ókorban, de volt a japánoknak is egy harcos erkölcsisége a középkorban, ami bizonyos kérdésekben megalkuvó, de harcos szellemiségében kérlelhetetlen és legyőzhetetlen, páratlan volt. Az erkölcsiségek rangsorolhatók, mindegyik elfoglal valamilyen helyet a keresztény erkölcs után.

A nemrég írt egyik cikkünkben az atlantiszi angyalok kérdéskörét boncolgattuk, és levezettük, hogy közönséges démonokról van szó, akik hazugságokkal és varázslással félrevezetik az embereket. Az atlantiszi angyalokkal, tündérekkel, pogány bálványistenekkel átszőtt mai ezoterikus őrület azonban igen régre nyúlik vissza. Már Krisztus korában is léteztek olyan zsidó szekták, amik angyalokat és égitesteket is tiszteltek, az ő közbenjárásukat is kérték. Egyik ilyen ismert szekta volt az esszénus szekta is. Egyes megalapozatlan vélemények szerint Krisztus és több tanítványa is esszénus volt, de ez egy képtelen és igazolhatatlan állítás. Krisztus ugyanis határozottan arra szólította fel az embereket, hogy közvetlenül Istenhez forduljanak az imádságaikkal, sosem tanított semmi olyasmit, hogy Istenen kívül angyalokhoz vagy bármi egyébhez kellene imádkozni. Varázslást sem tanított, sem semmiféle meditációs technikát. Viszont kötelezően előírta a szeretet parancsolatait, és tanításaival, példázataival, tevékenységével ebbe az irányba akarta terelni az embereket. Bármilyen zagyvalék tanítás tehát, ami az evangéliumnak ellentmond, vagy az evangéliumból nem igazolható, károsnak minősíthető.

Máté evangéliuma 1,18-25.

"18. A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
19. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
20. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.
21. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
22. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23. Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
24. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. "

A bibliai leírásokban elszórtan lehet találni utalásokat a mennyei világra. Sok esetben ezek az utalások nem egyértelműek, csak részleteket közölnek, hogy az olvasó csak a többi részlettel összevetve tudja megállapítani, hogy pontosan milyen jelenetet is kell egy adott igehelyen elképzelnie. Maga az elképzelés szó sem teljesen megfelelő, de mivel ezzel a szóval lehet leginkább leírni a folyamatot, ezt használjuk.

A mai ezoterikus irodalom különösen szeret foglalkozni természetfeletti lényekkel, így a választékban az angyaloktól a tündérekig minden megtalálható, pogány istenek, istennők is; az ezotériával foglalkozók nem is túl igényesek, a kártyavetéstől a meditációig, (okkult) képességfejlesztésig minden megtalálható. A jóslás minden formája elfogadott, a természetfeletti lényekkel, szellemekkel való kapcsolattartás révén pedig az üzenetek tucatjaira lehet bukkanni. Valahol bekerült a köztudatba az "Atlantisz angyalai" és a hozzájuk kapcsolódó hiedelemvilág is, ami teljes egészében az utóbbi pár évtized terméke. Könyvek és weboldalak esetében a nyitóoldalon és a gyakrabban látható helyeken elhelyezett néhány bilbiaidézet, közismert imádság jelzi, hogy van valamiféle keresztény kiindulópont is, de hogy ehhez hogyan kapcsolják hozzá például Atlantiszt (amiről valójában senki sem tudja hogy hol volt és micsoda lehetett valójában), illetve hogy Atlantiszhoz hogy jönnek az angyalok, az is egy rejtély.

A hétköznapi életünket, egyének, közösségek sorsát is egyfajta törvényszerűségek irányítják, mint ahogy a gépek működését is szabályokkal, fizikai törvényszerűségekkel írhatjuk le. Ezek a láthatatlan vagy természetfeletti világ szabályai, amelyeket lehet tudomásul nem venni, tagadni, de attól még nagyon is léteznek, befolyásolják mindennapi életünket.

Manapság az esztétikai érzékkel még rendelkező emberek számára a kissé megrondult, hippiként öltözködő Bácsfi Diána újfajta hóbortnak hódol. Előkeresi azokat a kétes történelmi forrásokat, amelyeket senki sem vesz igazán komolyan, és egy álomvilágot épít ki a saját számára, és azoknak, akik hajlamosak elhinni a képzelgéseit. Affektálva, mély meggyőződéssel adja elő magát, természetfeletti összefüggéseket látva bele az ókori civilizációk ismereteibe.

Olyan történelmi világot próbál elénk vetíteni, amelyben az emberek hihetetlen képességekkel rendelkeztek, akárcsak a mozifilmek szuperhősei, vagy még inkább. Előadásában minden vallás keveredik, és ha még komolyabb mélységeket vagy gyakorlati tapasztalatokat is érintene, azt hihetnénk, hogy tudja, hogy miről beszél. Csakhogy nem tudja. Előre jeleztük, hogy fel fognak tűnni olyan emberek, akik hihetetlen titkokat próbálnak közölni. Ez bármilyen formában, körítéssel történhet, a lényeg, hogy valamennyi túlzó és felszínes, terjengős legyen, az igazságot összefüggéseiben és mélységében egyik sem szándékozik közölni.

Kaptunk ajánlásokat oldalakról, személyekről, nyomtatott anyagokat, leveleket állítólagos prófétákról és jövendölésekről, kérdéseket, felhívásokat. Most ezekről teszünk közzé néhány gondolatot.

Az utóbbi időben, mivel a világban egy történelmi időszak a végéhez közeledik, zavaros állapotok alakulnak ki, nem csak politikai, gazdasági, de szellemi szinten is. Az emberek kizökkennek a lelkivilágukból, új eszmeiségek jelennek meg, ideológiák, amelyeknek többsége életképtelen, ködös, esetleg egyenesen beteges. Ilyen időszakban mindig megjelenik egy csomó önjelölt látnok, próféta és csaló, akiknek sosem kellene előkerülnie, még kevésbé megszólalnia. Tevékenységükkel a kor problémáit csak súlyosbítják, megoldást nem kínálnak.

A számmisztikusok különös jelentőségűnek tartják a sok tizenegyest egymás után, miszerint 2011. 11. hó 11. nap, 11 óra 11 perc, 11 másodperc...

Az ilyesmiben hívő primitív felfogású emberek a körülményekből és a felszínes jelenségekből következtetnek, anélkül, hogy a dolgok mélyén zajló folyamatokat megértenék. Egyesek még ezt is képesek kabbalának hívni, és az emberek által kreált időszámítást emberi felfogással összkombinálni. Na és mi van, ha a naptár nem a valós csillagállásokkal, vagy égi összefüggésekkel van összhangban? És mi van, ha nem is jól értelmezik a 11-es számot? Mi van, ha a szám forma, kinézet és tartalom szerint sem az eredeti ideához kapcsolódik?

Az elmúlt hetekben az oldalunkon megjelentettünk párat Órigenész, az ókeresztény irodalom egyik jelentősebb írójának anyagai közül.

Órigenész rendkívül terjedelmes életműve jó képet ad az ókeresztény kor felfogásáról, tanításairól, a korabeli kereszténység helyzetéről. Nincs még kialakult, mai fogalmainkkal meghatározott dogmatikája ennek a kornak, de az írók nagyon is tudták, hogy milyen tanítást adnak át, és mi annak a jelentősége és fontossága. Órigenészról egyébként sokan úgy tartják, hogy hitt az apokatasztázisban, vagyis (többek közt és nagyon egyszerűen összegezve) hogy az idők végezetén minden ember és minden angyal, a bukottak is üdvözülnek, és helyreáll a világ eredeti rendje. Vannak viszont páran, akik ezt nem látják olyannyira bizonyíthatónak, hiszen például életrajzi adatait is jobbára Euszebiosz egy könyvéből ismerjük. Az alexandriai és a caesariai hagyományok szerint kétféle a megítélése, az egyik szerint eretnek, a másik szerint hitvalló ember.

Vígy ahova akarsz, tégy próbára, ahogyan akarsz, a próbatételre magamtól ráállok, elviselem, amiket adsz, kiteszem magam bármely kísértésnek: mindenben én bizonyulok majd erősebbnek. - Jeruzsálembe vezette tehát, a templom párkányára állította, s így szólt hozzá: Ha az Isten Fia vagy, vesd le magad innen! Felvezette tehát a templom legmagasabb pontjára, s azzal biztatja, hogy vesse le magát innen. Mivel álnokságból ajánlotta ezt, és a dicsőség megmutatása ürügyén valami másra törekedett, az Üdvözítő ezt mondta neki: Írva van, ne kísértsd Uradat, Istenedet.

Az Isten Fia és az Antikrisztus is uralomra törekszik. Az Antikrisztus azonban azért akar uralkodni, hogy megölje azokat, akiket alattvalójává tett, Krisztus pedig azért uralkodik, hogy üdvözítse őket. S rajtunk valamennyiünkön, ha hívők vagyunk, Krisztus uralkodik, az Ige, a bölcsesség, az igazságosság, és az igazság. Ha azonban jobban szeretjük az élvezeteket, mint Istent, akkor a bűn uralkodik rajtunk, amiről az apostol mondja: Ne uralkodjék hát bűn halandó testetekben (Róm 6,12).

A következő helyről: Jézus pedig Szentlélekkel eltelve visszatért (Lk 4,1-4), - első megkísértéséről.

Amikor az evangéliumban azt olvasod, hogy Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért, az Apostolok Cselekedeteiben pedig azt, hogy az apostolok elteltek a Szentlélekkel, vigyázz, nehogy azt hidd, hogy az apostolok egyenlőek az Üdvözítővel. Gondold inkább úgy, hogy mind Jézus, mind az apostolok, mind pedig bármely más szent saját "edényének" mértéke szerint telt el a Szentlélekkel.

A világban zajló folyamatok egyre inkább igazolják elméleteinket. A rendszer lassú kimúlásának és a hirtelen összeomlásnak is egyre nőnek az esélyei, az első immár kétségtelen, hogy bekövetkezik, még akkor is, ha a hirtelen összeomlást sikerül elkerülnie a cionista világbirodalomnak. A kérdés tehát, hogy milyen lesz az átmenet.

Az ilyen, változásokkal teli időszakban az emberek egyre inkább elgondolkodnak azon, hogy a munkával megtermelt, vagy egyéb módon megszerzett javaikat hogyan mentsék meg és őrizzék meg a későbbiekre, családjuknak, maguknak, vagy hogy gyarapítsák azt. Ez akkor is meg van, ha az ember nem kimondottan spekuláns céllal próbál ügyeskedni.

Az evangéliumban olvashatjuk, hogy az apostolok és a próféták ugyan láthattak csodákat, beszélhettek Krisztussal, de az igaz hitre mindaddig nem jutottak el, ameddig a Szentlélek el nem jött a világra. Igaz hitre, a hit teljességére, a hitben való bizonyosságra és az abban való megnyugvásra és békességre. Nem mintha az apostolok vagy a próféták eleve nem hittek volna. Mégis, ég és föld a különbség a két szemléletmód közt.

Krisztus Feltámadott. Valóban feltámadott. Ez az, amit csak keresztény ember vall, és ezzel együtt vallja az evangéliumban leírtak szerint a kereszthalált, vagyis hogy Isten Fiát elítélték, hogy bűnösök közt haljon meg. Nagy ajándék Istentől, ha valaki ennek valóságáról meggyőződve hisz. Az, akinek ez az ajándék adatott, sokszor meg is feledkezik ennek az ajándéknak a nagyságáról, rendkívüliségéről.

Keresztelő János látta a csodákat, és ahogy írva van, anyjának méhétől fogva volt eltöltve Szent Lélekkel, mégis megkérdezte tanítványai által: „Te vagy-e a Krisztus, vagy mást várjunk?”

Az apostolok sem hitték el a feltámadást, amíg Krisztus személyesen el nem ment közéjük, nem hittek a már feltámadott Krisztust egyszer látott és róla bizonyságot tett asszonyoknak. Közülük pedig még Tamást is kiemelhetjük, aki az apostoltársainak sem hitt.

Nagypéntekre a zsidóság szellemi vezetői véghezvitték tervüket, elfogták és elítélték Jézus Krisztust, az Isten Fiát. Ez mutatja máig, hogy milyen szellemiség vezette és vezeti őket. Erre nincs mentség. Semmiféle mentség sincs, hiába állítja egy magát püspöknek kiadó vén cionista ezt Rómában másként.

„Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.”

A pénzvilág életét befolyásoló hitelminősítők egyike, a S&P (Standard and Poor's) negatív kilátást adott az Egyesült Államok adósbesorolásáról a hétfő délutáni döntésével. A tőzsdék azonnal reagáltak az eseményre, zuhanni kezdtek. Egyes vélemények a bejelentést előre eltervezettnek minősítették, vagyis a beavatottak bizonyára sokat kerestek ezen a műveleten.

Viszont a világgazdaság, de főleg az USA afelé sodródik, hogy el fogja veszíteni pénzügyi központját. Ez akkor következik be nyilvánvalóan, ha az USA elveszti biztos, AAA besorolását. Ez az elmúlt évben mint lehetőség sok elemzésben fejtegetésre került, és többek közt együtt jár a dollár meggyengülésével, elfogadottságának csökkenésével (nem ezt fogják mindenütt használni), az amerikai gazdaság megroppanásával, az amerikai gazdaságra gyakorolt hatása egyértelműen negatív, az ottani társadalomban általános elégedetlenséget és anarchiát fog okozni, mellékhatásként. De valójában mindenki találgat, hiszen ez egy olyan állapot, amilyen még nem következett be, ennek megfelelően mindenki tart is tőle.

A mai rendszernek az ismertető jelei közé tartozik, hogy semmi sem az, aminek látszik, ahol pénz és politika van, ott csak hazugság van, és úgy általában minden társadalmi intézményben általános a csalás és a korrupció. Vagy így, vagy úgy.

Mivel az emberek számára a visszaélések okozta kiábrándultság évről évre növekszik, szükség van a demokrácia propagandájának erősítésére. Ez általában az emberi jogokról és a választásról szóló ökörségekben nyilvánul meg. Azt kell jól megjegyezni, hogy ma sem jogrendszer sincs, így emberi jogok sincsenek, és a választásnak még a lehetősége sincs meg. Minden úgy van megtervezve, hogy a választásról és a cselekvésről való lemondás választási jognak tűnjön, és az emberek még akarják is. A leglényegesebb pont természetesen a parlamentáris választás, ahol az emberek lemondanak a döntés jogáról és valakire rábízzák az életüket, de semmit sem kapnak érte, csak ígéretet. És ezzel sose lehetett jóllakni. Mi, akik sose mentünk el szavazgatni, ugyanúgy érintve lennénk a gazdasági döntések eredményeiben, mint aki elment, ha a rendszertől várnánk a sorsunk változását, és nem felejtettük volna már rég el az egészet. A demokratikus rendszernek ez a jövője: el kell felejteni. Végleg.