Tanulmányok

Középkori előzmények

Az Árpádok-kori Magyarország sokáig viszonylag alacsony népsűrűségű, kis mértékben urbanizálódott ország volt, ezért korán megindultak a telepes mozgalmak és a spontán betelepedések. A ritkán lakott ország uralkodói szívesen látta a betelepülőket, akik a szélrózsa minden irányából jöttek: nyugatról franciák, olaszok, és elsősorban németek, északról csehek, keletről pedig elsősorban nomád népek töredékei: besenyők, jászok, kunok. Ők lettek a hospesek, vagyis vendégek.

A kultúra pusztulásának okai és a pusztulás megakadályozásának lehetősége.
Írta: Bácskay Bencsik Béla

Megmenekülhet-e a kultúra attól a sorstól, hogy vagy a szélsőséges individualizmus, vagy a szélsőséges univerzalizmus miatt elpusztuljon? Láttuk, hogy igen, ha a megmerevülő univerzalisztikus közösség nem alakul tovább egy minden új eszmét kizáró őrült rendszerré, hanem az elavult rendszert egy individualizálódási folyamat idején lebontja.

Bevezető az írásos változathoz: Az alább lejegyzett gondolatok ugyanebben a leosztásban már előadások formájában elhangzottak, ám most - közkívánatra – igyekszem a már bevált sémát írott formában is közkinccsé tenni.

Mindenek előtt tételként kell leszögeznünk, hogy Szálasi Ferenc izzó küldetéstudatában nem kaptak helyet a demokratikus elvek, hanem minden helyzetben megmaradt vezérnek. Ennek megfelelően kell tehát kezelnünk azt a magatartást is, amit bajtársai iránt tanúsított: aki nem tudott teljes mértékben együttműködni, esetleg szembefordult vele, az könnyen Szálasi bizalmi körén kívül találta magát.

3. Megoldási javaslatok

A természeti rendszereknek van egy sajátos jellegzetessége, a szegélyjelenség. Az egyes alrendszerek jól körülírható, pontosan érzékelhető határok között húzódnak meg, de a határokon túl, vagy épp a határterületeken jól megférnek olyan elemek, melyek példának okáért a szukcesszió korábbi fázisaihoz tartoztak. E rendszeren kívüli elemek tulajdonképpen nem tartoznak szorosan egyik alrendszerhez sem, ugyanakkor valamilyen formában mindkettőhöz, de akár többhöz is kötődnek. Ha egyik vagy másik alrendszert valamilyen sérülés éri, ezek az elemek elszaporodhatnak, és újra indíthatják a szukcesszió, a felépülés, az elnövényesedés folyamatát. A társadalmi rendszerben is folyamatosan jelen vannak ezek a szegélyjelenségek. Ilyennek kell látnunk a Vásárhelyi terv továbbfejlesztése során kidolgozott tájgazdálkodási javaslatokat is. A jelenlegi, még viszonylag állandó és hatékony rendszerműködés azonban nem engedte, hogy e javaslatok gyakorlati megvalósítását. Ugyanakkor ezek a javaslatok még a rendszer keretei között mozogtak. Be kell azonban látnunk, hogy iparszerű tájgazdálkodás nem létezik és nem is létezhet. Más keretek között kell keresni tehát a megoldást.

2.2 Helyzetértékelés

Ha a fentiek tükrében keresnénk valami általános, a jelenségek mélyén rejtőzködő okot, mely napjaink válságjelenségeinek oka, vagy magyarázata lehetne, két okot is megjelölhetnénk. Egyfelől a rendszerek közötti kapcsolatrendszer zavarai mind a társadalmi, mind a természeti vagy természetes rendszerekben szerkezetváltozásokkal jártak. Csakhogy amíg a társadalmi-gazdasági szerkezet növekedett, addig a természeti rendszerek leépültek. A rendszer leépülés súlyos következményekkel járt együtt. Ettől kezdve ugyanis már nem egyszerűen a félreértelmezett visszajelzések kezelése jelent megoldandó feladatot a társadalmi-gazdasági szerkezet számára. A természeti rendszerek szerkezete sajátos működést is jelent, mely lényegében a természeti adottságok kialakításában és fenntartásában öltött testet. A természetben — a rendszer egésze felől vizsgálódva — nem az alkalmazkodás jellemző. Még akkor sem, ha egy adott tájba, természeti rendszerbe idegen elem érkezik.

Figyelembe véve azt, hogy mekkora közmunka-tevékenység folyik a német határokon belül, ez az összeg csaknem hihetetlenül kevés. Az új irány politikája azonban oly nagy mértékben emelte az adó és vámbevételeket, hogy ezáltal a hitelműveletek másodrendű fontosságúakká váltak. 1932—1933-ban a Birodalom bevételei, 6.65 milliárd márkára, a legutóbbi évben ellenben 11.49 milliárd márkára rúgtak.

1. Felvezetés

Az alábbi elemzéssel egyfelől általános és közérthető, de legalábbis megvitatható keretek közé szeretnénk illeszteni a válságról alkotott képünket. Ahogy Hetesi Zsolt szokott fogalmazni előadásain: ha arra kényszerülünk, hogy kiugorjunk a zuhanó repülőgépből, nem árt tudnunk, milyen körülmények közé is érkezünk. Ugyanakkor a korábbi elemzések során a megoldás lehetetlenségére összpontosítottunk, ami Pásztor Attila barátom szavaival élve: nem erősíti a morált. Itt tehát az elemzést egy olyan megfontolásra érdemes megoldási javaslattal egészítettük ki, mely szerkezeten kívüli megoldást jelent ugyan, de a szerkezeten belülről is értékelhető, mindenképpen közösségi jellegű, s leginkább a különféle mezsgyékhez, gyepükhöz, szegélyekhez hasonlítható. Azt persze nem állítjuk, hogy megtaláltuk a válság biztos ellenszerét. Vékony szalmaszálról van szó, mely keveseket bír csak meg, de a semminél ez is több. Csak tenni kellene érte…

Kisebb lesz a munkabér, és ami igaz e vonatkozásban a magángazdaságban, ugyanennyire igaz a közgazdaságban is. Deficites lesz a községi, deficites lesz az állami háztartás a költségvetésre nehezedő kamatterhek, adóssági törlesztések miatt. És amikor már a pártpolitikai tudatlanság a deficittel az eredménytelen futball játékát befejezte, végül is felállnak a közélet bölcs tényezői, felállnak a polgármesterek, feláll a belügyminiszter és a mélyen átérzett felelőség pátoszával könnyekig megindultan jelentik,

Az 1848. márciusi vívmányok nyomán született meg a nemzeti őrseregről szóló törvénycikk, mely a részvételt ugyan némi vagyontól vagy jövedelemtől tette függővé, mégis a magyar állampolgárok zömét nemzetőri szolgálatra kötelezte. Nagy volt a lelkesedés, az egész országban megkezdődött az összeírás. A vármegyék és városok sovány pénztárcája és a készletek hiánya nem tette lehetővé, hogy minden nemzetőrt az előírt fegyverrel és öltözettel lássanak el. Nagy volt a tarkaság. és bizony sokan csak szűrben. ingben-gatyában vonultak fel, egyetlen fegyverük az egyenesre kovácsolt kasza volt. A lovasságnál sem volt ritkaság, hogy a lovas nemzetőr kard helyett fokossal hadakozott.

A gyalognemzetőr fekete csákót. sötétkék zsinóros, búzavirágkék atillát kapott, szürke pantallóval. A lovasok csak piros csákójukkal különböztek a gyalogságtól, továbbá pantallójuk alsó részét fekete bőr borította (ugyanolyan, mint a huszároké), azonkívül piros zsinórokból font huszárövet is hordtak. A lószerszám és a szerelvény olyan volt, mint a császári-királyi hadseregben.

Mottó: Aki hazugsággal, fondorlattal akar rászedni, megkárosítani másokat, senkit sem gyűlöl jobban, mint azt, ki üzelmeit leleplezi. Miért ne eszelné ki ellene minden idők legaljasabb, leghajmeresztőbb hazugságát, hogy ellehetetlenítse őt a világ közvéleménye előtt?
 
Következő rövid, kis írás rendeltetése többszörös: Egyrészt eszméinkkel és képviselőivel szemben a rémhírpropaganda által kifejtett hazugsághadjárat hatására kialakult hamis kép szertefoszlatása.