Történelem

„Végig azon gondolkodtam, hogy miért is vagyok itt hadifogolyként. Mivel az amerikai odaadó nép és semmi helytelen dolgot nem csinálna, az egyetlen lehetséges magyarázat szerintem az, hogy amíg az amerikaiaknál vagyok, addig sem kerülök a bolsevikok kezére” – elmélkedett sorsáról Horthy Miklós tört angolsággal amerikai kihallgatói előtt 1945. október 22-én. A volt kormányzó ekkor már egy hete tudta, hogy az amerikai főügyész, Robert Jackson nem vádlottként, hanem csak tanúként számol vele a nürnbergi háborús főbűnösök perében.

A 77 éves Horthy mögött mozgalmas hónapok álltak. A sikertelen átállási kísérlet után a kormányzói családot a bajorországi Weilheim mellett, egy barokk kastélyban tartották fogva a németek. Horthy elmondása szerint éjjel-nappal a Gestapó emberei vigyáztak rá és családjára. Még akkor is, amikor kiment játszani a kertbe az unokájával. Itt tartózkodtak 1945. május elején, amikor az amerikai hadsereg katonái a városba érkeztek.

Adalékok a 16. SS-Panzer-Grenadier-Division „Reichsführer-SS” történetéhez

A Reichsführer-SS bajtársi közössége nemcsak az egykor a hadosztálynál szolgálatot teljesítő katonákat fogja össze, rendez közös találkozókat és megemlékezéseket, de számos esetben még az egykori ellenfelekkel is baráti kapcsolatot ápol. Az alábbiakban Tom Alcock, az angol hadsereg egykori skót önkéntesének egy anno a RFSS kötelékében szolgálatot teljesítő katonának írt levelét közöljük.

Kedves Klaus,

Elnézésedet kérem, hogy ismeretlenül is tegezlek, de azt hiszem, hogy frontkatonáknál ez már csak így szokás. A címedet közös barátunktól, James McLeodtól kaptam meg. Elnézést a nem túl szép külalakért és az esetleges német nyelvtani hibákért; szóban sokkal jobb vagyok, mint írásban. Engedd meg, hogy bemutatkozásként írjak néhány sort háborús pályafutásomról: miután idősebbnek hazudtam magam, 1940-ben beléptem az angol hadseregbe, és még abban az évben, szeptemberben Észak-Afrikába, a Long Range Desert Group-hoz vezényeltek.

Németország a második világháború következtében iszonyú veszteségeket szenvedett úgy emberéletben, mint területekben. Mivel a németség e iszonyú sorstragédiája a magyar közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen, honlapunk célja ennek tömör összefoglalása és bemutatása. 

A háború alatt és az azt követő időszakban messze több német civil vesztette életét, mint katona harci bevetés közben. A háború német áldozatainak száma összesen 15,8 millió. Ebből a harci cselekmények közepette elesett katonák és eltűntek száma 4,3 millió (27%), a menekülés közben, bombazáporban, fogságban elpusztult polgári személyek száma 11,5 millió (73%).

Habár Nagy-Britannia az elsők között írta alá a hadifoglyok kíméletes bánásmódjáról szóló 1929-es genfi egyezményt, s évtizedeken át az emberi jogok fő tiszteletben tartójának szerepében tetszelgett, az 1940-es évekből feltárt, náci foglyokon végrehajtott szörnyű vallatási módszerek alaposan rácáfolnak erre.

A német SS tiszt azért harcolt, hogy megmentse életét, s elkerülje a háborús bűncselekményért kiszabható kötél általi halált.

1848. szeptember 29-én vívták Pákozd mellett Jellasics horvát bán határőr csapatai és a Móga János vezette honvédseregek az 1848-49-es magyar szabadságharc első jelentős ütközetét. A csatában a honvédek sikeresen megfutamították Jellasics nagyobb létszámú és képzettebb hadait, az összecsapás nyomán azonban bizonyossá vált, hogy Bécs és Pest-Buda elmérgesedő konfliktusában a fegyverek mondják majd ki a végső szót.

Nem véletlen, hogy a szabadságharc fegyveres konfliktusa nem a császári hadsereg, hanem a horvát bán, Josef Jellasics támadása miatt robbant ki, aki egyfelől a Habsburg-dinasztia megmentőjének képében tetszelgett, másfelől viszont a kamarilla támogatását is élvezte. Miközben a szerb felkelők titokban fegyvereket kaptak a császári igazgatás alatt álló határőrvidékről – melynek horvátországi főparancsnoka éppen a bán volt –, és Erdélyben Puchner Antal lázította a románokat, Horvátországban elegendő volt Jellasics, aki már 1848 tavaszán megtagadott mindennemű együttműködést a pesti kormánnyal.

„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.” (Kossuth Lajos: A vidini levél)

1849. augusztus 11-én Kossuth Lajos és a kormány tagjainak lemondtak az ország súlyos helyzetére való tekintettel. Kossuth diktátorrá nevezte ki Görgeit. Állítólag öngyilkos is akart lenni, de Görgei – a Magyar Honvédsereg legtehetségesebb tábornoka beszélte le róla. Kossuth leborotválta a szakállát majd elhagyta Aradot. Akkor még Kossuth is, és talán maga Görgei is abban reménykedtek, hogy Görgei, mint az utolsó harcképes hadtest vezére, még el tud érni valamit az oroszoknál. Az alkotmány biztosítását, vagy az általános amnesztiát. Kossuth ebben a hitben írta meg lemondását. Kossuth miután elhagyta Aradot, találkozott az orosz táborból visszaérkező követekkel. Tőlük tudta meg azt a hírt, hogy az oroszok csak a feltétel nélküli fegyverletételről hajlandók tárgyalni, másról nem.

Azt tudtuk eddig is, hogy a történelmet legalább olyan előszeretettel hamisítják, mint a pénzt. Úgy tűnik azonban, nem csak az általános- és középiskolákra igaz ez, hanem az egyetemekre is.

A minap megjelent egy ELTE történelem szakos írása, melyben a franciák és az Egyesült Államok által kirobbantott vietnami háborút jogosnak titulálta.

Ebben nemcsak az a trehányság a botrányos, mellyel figyelmen kívül hagyta a valós tényeket, – hiszen a hivatalosan oktatott, aktuál-polkorrekt, ámde hamisított tananyagtól eltérő tények és információk, a levéltárakon túl már az interneten is hozzáférhetők -, hanem az is, hogy a félrevezetés szándékával véleményformálásra vetemedett a hajdani történelem szakos.

Április 4. egy gyászos dátum a magyarság történelmében. Mielőtt azonban érzelmi alapú véleményt nyilvánítanánk, tisztában kell lenni a tényekkel. Magyarország Németország szövetségeseként megtámadta a Szovjetuniót. A támadás következtében Szovjetunió európai része óriási károkat szenvedett, több város és az ipar teljesen, az infrastruktúra döntő többsége is megsemmisült, a lakosságból milliók meghaltak. A német támadás a Molotov-Ribbentrop paktumban lefektetett együttműködési és megnemtámadási egyezmény ellenére történt. A szovjet támadás elleni preventív műveletnek nevezett Barbarossa-terv jogosságát eddig bizonyítani nem sikerült, a szovjet támadásra való hivatkozás alaptalan. A Szovjetunió különféle eszközökkel igyekezett elkerülni a háborút (Magyarországnak visszaadta az 1848-as hadizsákmányt) és a németek, akik lényegében létrehozták a szovjet hadiipart, tisztában voltak azzal is, hogy a tervezett nagyszabású szovjet hadiipari fejlesztések még nem termelnek.

Koppányt és Istvánt, mint két ellentétes világképű, vallási elkötelezettségű személyt egymással szembeállítani aljas politikai machináció. Még a hatalom birtoklásáért folytatott küzdelmüknek sem ők ketten voltak a főszereplői. A mindent eldöntő veszprémi csata idején István 17 éves fiatalember volt, és bár tudott írni és olvasni, négy nyelven beszélt, a hatalom minden titkát is ismerte, de harci tapasztalata egyáltalán nem volt. Koppánnyal kapcsolatban hadvezéri, vagy hadjáratvezetői tevékenységéről írásos emlékek nem maradtak fenn, és ez azért furcsa, mert az Árpád-házi királyi hercegek épp a hadjárataikról híresedtek el. Viszont azt is tudnunk kell, hogy Koppány esetében sok adatot megsemmisítettek, illetve ellenségei írták meg az akkori idők történéseit.

Prónay Pál (tótprónai és blatniczai) 1874. november 2-án született Romhányban. Budapesten a Ludovika Akadémián végzett, magyar katonatiszt volt.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után Szegeden 1919. júniusában leszerelt tisztekből és altisztekből különítményt szervezett, majd Horthy támogatásával megalakította a Magyar Nemzeti Kormányt.

A Tanácsköztársaság bukása után különítménye a zsidó Szamuely Tibor vezette bolsevik Lenin-fiúk által elkövetett rémtettek elkövetőit tömegesen büntette meg vidéken és a fővárosban egyaránt.

A támadások és nehézségek

Férje halála után Báthory Erzsébet is hamarosan támadások céltáblája lett. Előbb Bánffy György, majd a Bánffy-rokonság egy másik tagja igyekezett erővel birtokrészeket kihasítani a Nádasdy-Báthory-uradalmak közül. Akármilyen határozottan is állt ellent ezeknek a próbálkozásoknak az özvegy, támogató pártfogás nélkül nem sok sikerrel védhette volna meg a Nádasdy-örökösök vagyonát. Bánffy Kristóf megszállta Lenti várát, és a hírek szerint még a kanizsai pasát is segítségül hívta.

A nemzeti elkötelezettségű politizálók jó része István király és Koppány árpád-házi herceg megítélése vonatkozásában egy hamis mítosz rabja. Ez a mítosz mikor keletkezett és hogyan fejlődött a mai állapotába, nehezen megállapítható. A legendák és a kevés fennmaradt írott történelmi anyag nem csak a tényeket, hanem a továbbadójának, írójának véleményét is tükrözve, eléggé ellentmondásos képet ad az akkori eseményekről. A későbbiek során különböző politikai érdekek tovább bonyolították a történetet egészen addig, amíg már semmi köze sem lett a valósághoz. A közelmúltban eljutottunk abba a szakaszába is történelmi személyeink lejáratásának, hogy "rock opera" főszereplőivé válva szinte cirkuszi bohócokként mutatják be őket (a rock néger-zsidó zenei irányzat, a néger gettókban az üzekedési vágy zenei megnyilvánulása volt).

(A „kabátlopási ügyben” az a legrosszabb, hogy akinek ellopták, az is ugyanúgy besározódik, mint maguk a tolvajok.)

Milyen ember volt Báthory Erzsébet?

Báthory Erzsébet 1560. augusztus 7-én Nyírbátorban született. Apja ecsedi Báthory György volt, aki 1570-ben halt meg, anyja somlyói Báthory Anna (anyjának testvére volt Báthory István fejedelem [1571–1586], aki később lengyel király lett [1575–1586])

Erzsébet az ecsedi kastélyban töltötte gyermekkorát, mint az évszázadokon át Magyarország egyik legnagyobb és leghatalmasabb főúri családjának egyik utolsó tagja. Bár ebből a korból adatok nem nagyon kerültek elő, de bátran feltételezhetjük későbbi cselekedeteiből, leveleiből, hogy jó nevelést kapott, írástudó, s a XVI. században szokásosnál műveltebb nő volt.

1763-ban Mária Terézia három székely és két román határőrezredet kívánt felállítani Erdélyben. A székelyek azonban ragaszkodtak katonai hagyományaikhoz és kiváltságaikhoz, ezért megtagadták az erőszakos sorozást. 1764. január hetedikén a Mádéfalván gyülekező székelyeket megtámadták, és 400 embert mészároltak le, köztük nőket gyerekeket.

Egy történészekből, grafikusokból és számítógépes szakemberekből álló csapat animációs filmen jelenítette meg a mohácsi csatát.485 év elteltével, a csata évfordulóján mutatták be az azt rekonstruáló animációs filmet a Hadtörténeti Múzeumban. A film készítői, Baltavári Tamás történész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktorandusza és Partigh Kis Rómeó, a Károli Gáspár Egyetem történész hallgatója több éve foglalkoznak csaták megjelenítésével, a Creatíve Assembly Total War szoftverének felhasználásával. Az 1809-es győri és az Kr. e. 216-os cannae-i csata után a mohácsi ütközetet modellezték.

Közzétették a huszadik század első felében Nobel Béke-díjra jelöltek névsorát. A Nobel Béke-díj honlapján közzétett listán megtalálható Adolf Hitler neve is, akit 1939-ben javasoltak a békedíjjal való kitüntetésre. 

A jelöltek neve mindeddig bizalmas adat volt, csak a közelmúltban oldották fel a titkosítást.

A listáról kiderül, hogy a harmadik birodalom vezetője mellett békedíjra érdemesnek tartották Benito Mussolinit, a Fasiszta Olaszország vezetőjét is, de kiderül az is, hogy Sztálint kétszer -egyszer 1945-ben, majd '48-ban- is jelölték Nobel Béke-díjra.

A listán van még egy ismerős név, akit a többi közé sorolhatunk ugyan, de azzal a különbséggel, hogy ő meg is kapta a békedíjat. Ez az ember nem más, mind a drezdai terrorbombázást és más háborús bűncselekményeket személyesen levezénylő Winston Churchill, brit miniszterelnök.

Október hatodika. 162 éve végezték ki a köztársaságpárti lázadást követő szabadságharc tábornokait. A megtorlás során mintegy 2000 halálos ítélet született, melyből az orosz nyomásnak köszönhetően csak kb. 200 került végrehajtásra. Görgeynek szintén cári nyomásra nem eshetett bántódása. Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy tábornoki rangot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított. A mai napon a Kárpát-medencében több ezer településen emlékeznek meg az „aradi tizenháromról”.

(a csata leírása)

I. Szulejmán 1526. április 23-án indult el Konstantinápolyból a magyar hadjáratra. A magyar nemesi csoportok még mindig a hatalmi kérdésekkel voltak elfoglalva. II. Lajos késve kezdte meg a mozgósítást. Az eszéki hajóhídon való török átkelést Tomori Pál nem tudta megakadályozni.

II. Lajos az összegyűlt 25 000 fős sereggel mohácsnál foglalt harcállást. A szultáni sereg 75 000 fő körül lehetett. Logikusabb lépés lett volna, ha a magyarok bevárják a három hiányzó hadtestet. A parasztokat nem merték csatába hívni, mert újabb parasztfelkeléstől féltek.

A harang szava egykor végigkísérte az emberek életét, keretbe foglalta hétköznapjainkat, ünnepeinket. Mára, sajnos veszített hajdani fontosságából, de a régi latin nyelvű mondás: “vivos voco, mortuos plango, fulgura frango” – azaz: “az élőket hívom, a halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm” – ma is ugyanúgy érthető. A harangszó hívás, figyelmeztetés, emlékeztetés, védelem és védekezés egyaránt. Egy-egy közösség sokat áldozott arra, hogy szépen csengő, hírüket messze vivő harangjuk legyen.

1941. június 22-én a Barbarossa hadműveleti terv szerint a Harmadik Birodalom hadüzenet nélküli támadást indított a Szovjetunió ellen. A nevezett tervről Barbarossa hadműveletnek elnevezett nagyerejű támadást megelőző jellegűnek nevezte a német propaganda. A hadművelet célja egy gyors, villámcsapás szerű háborúval még az év vége előtt Moszkva elfoglalásával véglegesen átrendezni az európai erőviszonyokat, és kiiktatni a bolsevizmus veszélyét.

A német vezérkar már évekkel a támadás előtt kidolgozta a Barbarossa hadműveleti tervet. Az 1939. augusztus 23-án megkötött Ribbentrop - Molotov paktum, és a lengyelországi események, valamint Anglia és Franciaország hadüzenete miatt Hitler a vezérkara előtt kijelentette, hogy a Barbarossa hadműveletre csak akkor kerülhet sor, ha a Szovjetunió változtat a jelenlegi politikáján.