A Fobosz-Grunt orosz bolygóközi automata állomást a múlt éjjel lőtték fel a Bajkonur űrrepülőtérről a Mars felé. Amint Vlagyimir Popovkin, az orosz űrkutatási hivatal (Roszkozmosz) igazgatója elmondta, a szonda nem jutott ki a tervezett pályára. Popovkin rámutatott, hogy ez a helyzet nem érte őket váratlanul. Most a szakemberek a telemetrikus adatokat tanulmányozzák. Három napjuk van a rendszer átprogramozására, mert az akkumulátorok utána lemerülnek.
A Fobosz-Grunt feladata, hogy talajmintákat vegyen a Mars kísérő holdjáról, a Phobosról, és három év múlva eljuttassa a Földre. A számítások szerint 2012 őszén a szonda eljut a bolygókörzetébe és a Mars-pályán fog mozogni. A fő úti cél, a leszállás a Phobosra 2013 tavaszára van betervezve. A szonda visszatérő része annyi időt tölt a Mars holdján, amennyire szükség van a talajminták vételéhez és más adatok gyűjtéséhez.
A Nagy Mesterséges Folyó Terv (Great Man-Made River Project) a világ legnagyobb öntözési terve. Célja, hogy a Núbiai Homokkő Víztározó Rendszerből, mely a világ egyik legnagyobb fosszilis vizet tartalmazó természetes víztározója, csatornákon keresztül lehessen öntözni a Szahara líbiai területeit. Honlapja szerint ez a világ legnagyobb földalatti csatorna- és vízvezetékrendszere (2820 km vezeték szállítja a vizet). Több mint 1300 kútjával, melyek többsége 500 méternél is mélyebbre nyúlik, és melyek naponta 6,500,000 m3 vizet szállítanak Bengázi, Tripoli, és Szirte városaiba. Moammer Khadafi a világ nyolcadik csodájának nevezte - a lefektetett csövek egymás elé helyezve 280-szor érnék körül a Földet, napi vízhozama mintegy harmada a Tisza Dunába ömlési helyén mért vízhozamának.
A Fennek – mely egy sivatagi rókafajtáról kapta a nevét – prototípusát 2000 tavaszán mutatták be a Krauss-Maffei Wegmann, és a holland SP Aerospace vállalatok. A holland-német koprodukcióban készülő járműnek azóta a holland és német hadsereg több alváltozatát is kifejlesztette, és 2003 óta folyamatosan szállítják mind a német, mind a holland haderő részére.
Németország a II. világháborúban alapozta meg a saját fejlesztésű és gyártású páncélosainak legendás hírnevét, és ez a tendencia mind a mai napig tart. 
Kína és Pakisztán a kilencvenes évek óta fejleszt közösen egy vadász-bombázó repülőgépet, mely pár évvel ezelőtt már szolgálatba is állt mindkét ország légierejénél. A repülőgép képességei és harci potenciálja vetekedik az F-16-os, vagy a Mirage 2000 legújabb változataiéval, melyekkel egy kategóriába sorolható, tehát 4+ generációs típus. 
Az R-77-es rakéta jelenleg a legmodernebb és legsokoldalúbb levegő-levegő fegyver az orosz gyártású vadász-bombázók fedélzeti fegyverarzenáljában. 
Izsevszkben véget értek az AK-200-as széria tesztjei, a gyár felkészült a sorozatgyártás megkezdésére, azonban a gyártás beindulásáig még a csapatpróbáknak is le kell zajlania. 
155 emberi-állati hibrid embriót állítottak elő brit laboratóriumokban az elmúlt három évben 
1969-ben, a II. világháborús és a koreai, vietnami harci tapasztalatok bizonyították a szovjet hadvezetés részére, hogy a csatarepülő fegyvernem igenis szükséges egy háború sikeres megvívásához. 
Ki mondta, hogy a tehenek nem tudnak repülni? A katonaságnál ugyanis Repülő Tehénnek nevezik az orosz nehéz szállító helikoptert, a Mi-26-ost, amelyet a NATO saját osztályozása szerint Halo elnevezéssel illetett. 
Az oroszok már mindent kitaláltak, ami vállról indítható, és harcolni lehet vele. Legalábbis eddig azt hihettük…
Franciaország és Németország a hetvenes évek végén szembesült azzal a ténnyel, hogy a Varsói Szerződés tagállamaiban felhalmozott páncélos technika nyomasztó mennyiségi fölénye ellen a levegőből szinte alig tehetnének valamit, egy esetleges keletről indított támadás ellen.
A hatvanas évek elején a vadász és vadászbombázó gépek nagy része már elérte, sőt, némelyik jócskán felülmúlta a 2 Mach-os sebességhatárt. A csöves légvédelem egyre inkább háttérbe szorult a hadszíntereken, egyrészt a föld-levegő rakéták rohamos elterjedése miatt, másrészt a nagysebességű gépek már nem voltak olyan „könnyű” célpontok, mint egy-két generációval fiatalabb társaik. A fix telepítésű rakétakomplexumok hatótávolsága ugyan elegendő lett volna a földi csapatok oltalmazására, ám az alacsonyan támadó, vagy földháttérben repülő, esetleg a völgyekben manőverező légi célokat nem minden esetben észlelték. 
A koreai háború alatt a Kína felől érkező, utánpótlást szállító gépkocsi konvojokat, valamint az utakon közlekedő észak-koreai hadoszlopokat az ENSZ erők súlyosan megtizedelték. Az értékes hadianyag nagy része a szakadékokban, vagy a kanyargós hegyi utak közepén, füstölgő roncshalmazként végezte. A nemirányított rakétákkal, bombákkal végrehajtott rácsapások súlyos ellátási zavarokat okoztak a fronton. Volt olyan időszaka a koreai háborúnak, amikor az északiak már csak éjszaka indítottak szállítmányokat a harcoló csapataikhoz, mert nappal már lehetetlenné vált a közlekedés a szüntelenül őrjáratozó, és prédára leső repülőgépek miatt. 
A Boxer kifejlesztése, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország közös terveként fogalmazódott meg, mert szükség volt olyan többcélú, 8X8-as, moduláris járműre, amely megfelel a XXI. század kihívásainak.
Az ötvenes évek végére a helikopterek egyre kifinomultabb szerkezetekké váltak, harcászati jelentőségük, valamint tömeges megjelenésük a harcterek felett megnőtt. A merevszárnyas, alacsonytámadó repülőgépeket egyre jobban páncélozták, így a 14.5 mm-es géppuskák hatékonysága erősen megcsappant. A ZPU-2-es elérte kihasználhatóságának felső határát, vagyis továbbfejlesztésre szorult az előbb említett problémák kiküszöbölésének érdekében. Nagytestvére, a ZSU-23-2 légvédelmi gépágyú lett. Ez a löveg már nagyobb hatásos lőtávval, és a repülőgépek, helikopterek páncélzata ellen sokkal hatékonyabb lövedékekkel rendelkezett, mint elődje.
A ZPU-2 – mint már említettük – vontatott légvédelmi löveg egyszerre állt hadrendbe elődtípusával, a 
