Tudomány-Technika

A Tulai fegyvergyárban 1978-ra elkészítették az AK gépkarabély harcászati értékét jelentősen növelő, cső alatti gránátvető szerkezetet. A gránátvető a GP-25 Kosztyor (Tábortűz) nevet kapta.

A vetőcső az AK 74 SU kivételével bármelyik szovjet tervezésű Kalasnyikov gépkarabélyra felszerelhető. A fegyver töltése szokatlan módon, a csőtorkolat felől történik. Miután a lövedéket kattanásig betolják, az rögzítésre kerül egy fixátor segítségével, ami kapcsolatban van egy, az elsütőbillentyűt kiiktató karral.

A „golyóálló” mellények fejlesztése az I. világháborúig vezethető vissza, amikor még kis példányszámban, de már elkezdődtek a próbálkozások a katonák életének megóvása céljából. Az első golyóálló mellények súlya 20 kiló körül alakult, és csak kevés állt belőlük rendelkezésre, ezért csak a fontosabb posztokat betöltő bakák (pl.: géppuskakezelők, tüzérségi megfigyelők) kaphattak belőle. A második világháborúban történt a következő generáció fejlesztése, a szovjetek lemezlapok összepréselésével állítottak elő olyan mellényt, ami 100 méterről megfogta az MP 40-es géppisztoly lövedékét. Persze az angolok, amerikaiak is fejlesztették a sajátjaikat, de a komoly tömeg miatt nem nagyon terjedt el a harcoló csapatoknál.

Bár a harckocsizó fegyvernem születése egyértelműen Anglia nevéhez köthető, az első világháború után a fejlesztések nem a megfelelő intenzitással folytatódtak. Ezért érte az a szégyen az angolokat, hogy a második világháborúban a német páncélosok sorra leiskolázták mind saját fejlesztésű, mind az Amerikától kapott harckocsijaikat. A második világháború után az angol harckocsiipar jelentős anyagi támogatásokban részesült a költségvetésből, így a britek saját útjukat kezdték járni.

Hogyan működik?

Az éjjellátó eszközök az objektíven keresztül gyűjtik a környezeti háttérfényt (csillagfény, holdfény vagy infravörös fény). Ez a fény, mely ugyanúgy fotonokból áll, mint a látható fény, a fotókatód csőbe jut, és az a fotonokat elektronokká alakítja. Az elektronokat ezután elektronikai és kémiai folyamattal sokszorosra erősítik. Az elektronokat egy foszforképernyőre irányozzák, ahol az erősített elektronok újra látható fénnyé alakulnak, melyet szemünk az okuláron keresztül érzékel.

Ki gondolná, hogy az amerikai hadsereg gyalogos alakulatainak egyik meghatározó rajtámogató fegyvere, belga fejlesztés eredménye. Az FN Herstal cég 1889 óta ismert a fegyverpiacon, vezető pozíciója már a harmincas évek óta megkérdőjelezhetetlen. Olyan világhírnévre szert tett fegyverek kerültek ki a cég gyáraiból, mint a 0,5-ös Browning géppuska, mely a második világháborúban az angolszász csapatok kedvelt fegyvere volt,

Olvasóink eddig - kevés kivételtől eltekintve - az orosz fegyveripar legújabb vívmányaival ismerkedhettek ezen oldalakon, most azonban itt az ideje, hogy bemutassunk néhány nyugati fegyvert, fegyverrendszert.

Elsőként egy igen hírhedt repülőeszközt, az amerikai fejlesztésű Apache támadó helikoptert vesszük tüzetesen szemügyre.

Ha majd fél év múlva odaér, az Akatsuki bolygószomszédunk meteorológiai mesterséges holdja lesz. A H-2A rakétán egy napvitorlás és néhány kisebb műhold is útnak indult.

Az Akatsuki (korábbi nevén PLANET-C vagy Venus Climate Orbiter) magyar idő szerint május 20-án 23:58-kor (japán idő szerint már május 21-én) startolt a Tanegashima űrközpontból, a Japán Űrügynökség (JAXA) H-2A hordozórakétájával. Ez volt a H-2A rakéta 17. indítása. A Vénusz felé tartó 499 kg tömegű űrszonda nevének jelentése „hajnal”, s nem egyedül hagyta el a Földet. Vele együtt indult – másik négy kisebb, Föld körüli pályára álló, egyetemek és magáncégek által épített űreszköz mellett – a 315 kg-os IKAROS napvitorlás. Neve beszédes, de egyúttal egy szellemes rövidítés is: Interplanetary Kite-craft Accelerated by Radiation Of the Sun, vagyis a Nap sugárzása által gyorsított bolygóközi „papírsárkány”.

A hatvanas évek jelentős változásokat hozott a magyar fegyveripar számára, az idők szavára hallgatva, Magyarország is kifejlesztette a saját Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyát AMD (Automata Módosított Deszantfegyver) néven.

Fejlesztése a FÉG (Fegyver és Gépgyár) vállalatnál kezdődött, Zala Károly főkonstruktőr védnöksége alatt, 1965-ben.

A második világháború után Németország két részre szakadt, mint tudjuk. Az NSZK-t 1955-ben vették fel a NATO tagállamok közé, ezzel egyúttal megkapta az engedélyt a fegyvergyárak újraindítására. Nehéz fegyvereket továbbra sem gyárthatott, de leporolták egy igen komoly eredményeket elért rajtámogató fegyver tervrajzait…

Az MG 42-es géppuska (Maschinengewehr 42) bemutatkozása a II. világháborúban sokkolóan hatott az ellenség gyalogságára minden fronton.

A NATO-t erősen frusztrálta az a tény, hogy a Varsói Szerződés tagállamai az európai fronton bődületes mennyiségű harckocsit tudnak csatasorba állítani egy esetleges konfliktus kialakulásának esetén. Az amerikai stratégák felismerve a helyzet tarthatatlanságát, igényeltek egy tankgyilkos repülőeszközt a légierő számára, amely sikeresen veheti fel a harcot a VSZ harckocsijaival szemben. Ez lett az A-10 Thunderbolt II csatarepülőgép. A hetvenes években debütált repülőgép számára egészen a kilencvenes évekig nem termett sok babér.